Megtalálta a boldogságot - a Mokka sztárvendége: Tallós Rita, a Jóban Rosszban amerikai üzletasszonya...

Liptai Claudia: Nagy örömmel olvasom az egyik bulvárlapban, hogy két kudarc után találtad meg a magánéleti boldogságot. Milyen jó neked! "Csak" két kudarcod volt?

Tallós Rita végre boldog

Tallós Rita: Ki kell hogy ábrándítsam a nézőket, mert azért nem ilyen szép az én életem. Nem ilyen kis mosolygós és kedves az én lelkem, és nem ilyen kis egyszerű. Sok minden történt, de az újságok nyilván azt írják, amit az olvasók olvasni akarnak. És örülni kell, ha az emberről írnak. Bár nem mindig azt írják, ami ténylegesen történik az emberrel. Hanem valami hasonlót…

Liptai Claudia: Sokan csak a televízióból ismernek téged, és egy furfangos üzletasszonyt látnak, az a kérdés, mennyiben hasonlít ez Tallós Ritához? Akik pedig nem ismernek téged, nagyon könnyen azonosíthatnak ezzel a szereppel…

Tallós Rita: Hála Istennek azért most már nem az van, mint Isaura idejében, amikor ugye azért gyűjtöttek, hogy kiszabadítsák a rabszolgasorból. Persze számítottam rá, hogy mindenféle inzultusok érnek az utcán, de ez nem így van. Hála Istennek szeretnek az emberek, úgy látszik, felnőttünk már annyira, hogy külön tudják választani a szerepet a magánélettől.

	A sorozat Helenje a valóságban már anyuka

Liptai Claudia: Azért van átfedés a szerepbéli asszony és Tallós Rita között?

Tallós Rita: Amikor a Három nővérből játszottam Natasát, Szinetár Dóra azt mondta nekem, mindenben meg kell találni a jót. Így ha nem úgy játszom Helent, hogy úgy gondolom, igaza van, hanem egy gonoszt játszom, akkor az egy képregény. Tehát úgy gondolom, van ennek a nőnek egy csomó jó tulajdonsága, és meggyötörte az élet annyira, hogy tudja, mit akar. Ez pedig nem feltétlenül mindig szép és jó…

Liptai Claudia: Térjünk rá akkor erre a két magánéleti kudarcra. Ez neked volt kudarc, vagy a másik embernek volt kudarca veled?

Tallós Rita: Nem tudom, de azt hiszem, hogy a szerelem egy nagyon erős dolog nálam. Tehát bárki bármilyen, ha szerelmes vagyok, akkor borzasztóan ragaszkodom hozzá. Akkor is, amikor egy épeszű ember azt mondaná: meghajtom magam, de köszönöm szépen, én ezt nem. Beleszeretek egy férfi valamelyik tulajdonságába, és aztán kiderül mellette ezer rossz tulajdonság, de az engem nem érdekel. Aztán persze jön egy pont, amikor ránézek, és azt mondom: ja, pardon! És távozom…