Szulák Andrea: Van-e bármilyen hatása a sorozatbeli szerepednek a jelenlegi hétköznapi életedre?

Damu Roland a Szulák showban

Damu Roland:Vártam a kollégámat az Oktogonon, amikor odajön hozzám egy jól szituált, ötvenéves hölgy, megragad, és elkezd üvöltözni. Magázódva kezdte, és onnantól voltam én rohadék, szemétláda, és a többi, majd tegezett. Ha azt mondom, hogy kétszáz ember állt minket körül, akkor nem túlzok. A nő éktelenül ordibált, én ott álltam halálra fagyva, majd azt mondta nekem: "Ha még egyszer hozzányúlsz Violácskához, te szemétláda, eltöröm a kezedet!" Annyira megilletődtem, hogy csak ennyit mondtam: "Én csak egy színész vagyok, bocsánatot kérek!" Amire azt mondta: "Na azért mondom!"

Szulák Andrea: Nagyon sokféle dolog látott rólad napvilágot. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba! Az például igaz-e, hogy már két gyermeked is van?

Damu Roland: Van, igen. Már mindketten nagy férfiak. Egyikük, Damu Andor, ő februárban lesz tizenegy éves. A másik pedig Damu Benjámin, aki ma három éves. Húszesztendős voltam, Andor édesanyja Anikó, aki egy kiváló mozgástervező-koreográfus, pedig harminchat. Tizenhat évvel volt tehát idősebb, mint én. Gyakorlatilag egymásba szerettünk. Egy elképesztően karizmatikus személyiségről van szó, akit persze csodáltam húsz évesen. És van olyanom is, hogy anyasági komplexus, úgyhogy beleláttam ezt. Állapotos lett, és el kellett dönteni, hogy mit csinálunk. Harminchat esztendős volt, és úgy döntött, hogy megtartja. Én pedig azt gondoltam húsz évesen, hogy ez olyan jó dolog. Majd én megmutatom, hogy apa-anya, holtomiglan-holtodiglan. Nem jött össze. Húsz éves és irgalmatlanul felelőtlen voltam. Most kicsit vulgáris leszek: vitt a farkam. Akkor szerződtem le Szolnokra, ahol rögtön beleszerettem a színház primadonnájába, és elhagytam érte a családomat. Ez az igazság...